Magasság: 3-3,5 méter
Testsúly: 230-360 kg
Átlagos élettartam: 500 év
Istenségük: Csúcstörő Grond, Iallanis, Othea, Ulutiu
Élőhely: mérsékelt égövi hegyek és erdők
Lakhely: Elátkozott Vadon, Faerûn, Jég Tornyok, Moonshae-szigetek
Beszélt nyelvek: közös, óriás, tünde, firbolg
Fajta hovatartozás: humanoid, emlős, óriás

Jellemzőik
Hasonlítanak az emberre, a hímek nagyszerű, vastag és hosszú szakállal rendelkeznek. Szintén vastag, szívós, rózsaszín bőrük van, amelyet a rájuk tapadt éves kosz elszürkít. Hajuk alap helyzetben vörös vagy szőke színben pompázik, ám ezt is a belé ragadt kosz és por befeketítette az évek során.
Hangjuk mély és kellemesnek hangzik, beszéd közben hajlamosak a mássalhangzóikat ki- és megforgatni.
Átlagosan 3 méter magasak és 360 kg-ot nyomnak. A Faerûn erdeiben élő hímek könnyebbek voltak, mint a világ más részein - ők 290 kg-ot, míg a nőstények 230 kg-ot nyomtak.
A Moonshae-szigetenken élő firbolgok sokkal csúnyábbak voltak fajtársaiknál.
Terhességük két évig tartott. Általában 30 évesen érték el a felnőttkort, és akár 500 évet is élhettek.
Számukra az életben maradáshoz kétszer annyi élelemre volt szükségük, mint egy embernek.
Immunisak a likatrópia minden formájára.

Képességeik
Sokkal erősebbek, mint egy erdei medve. Ám az erejük mellett velük született mágikus erővel is rendelkeznek, és ellenállnak a varázslatoknak.
Képessé váltak fizikai megjelenésük megváltoztatására, azaz magasságuk kisebbé és nagyobbá tételére.
Éjjellátásuk kiváló, a teljes sötétségben is tökéletesen látnak mindent.
Néhányuk képes láthatatlanná tenni magukat, mások pedig képesek kommunikálni erdei otthonuk növényeivel és állataival.

Viselkedésük
A firbolgok a természettel összhangban élnek. Az erdők számukra szentek voltak, mivel a Föld szívét jelentették a fajnak. Mindannyian az erdők gondozóinak tekintették magukat.
Az óriások ezen faja a kapzsiságot tartotta a legrosszabb bűnnek. Úgy gondolták, hogy csak azt szabad elvenni, amire szükség van, és nem többet. Nem látták értelmét a drágaköveknek és az aranynak, de néha cserélgettek ilyen értéktárgyakat az erdeikben járó idegenekkel.
Úgy vélték, hogy a jótékonykodás erény számukra, ám mégis visszahúzódóan viselkedtek a többi fajjal szemben. Ha nem volt muszáj, nem keresték mással a kapcsolatot. Bár nagyon barátságosak voltak azokkal, akik velük is. Rendkívül őszinték voltak, és nem tudtak hazudni.
Magabiztosan és félelemmentesen viselkedtek. Úgy hitték, hogy a páncélok viselése gyávaság, és még csak pajzsot sem hordtak.
Ahhoz képest, hogy milyen magasak, óvatosan és ügyesen járták az erdőket. Nem bíztak az emberekben és a félhumánokban sem. Semlegesen viselkedtek a druidákkal és a tündérekkel szemben. Jó viszont ápoltak a viharóriásokkal, akiket megpróbáltak utánozni, viszont a többi óriást elkerülték.

Harc
Ha provokálják őket, félelmetes ellenfelekké váltak, mind a fizikai harcban, mint a mágia használatban. Előnyben részesítik a hatalmas fegyvereket, például a kétkezes kardokat és az alabárdokat. Elég erősnek bizonyultak ahhoz, hogy a legtöbb ember által használt fegyvert egy kezükkel legyenek képesek használni.
A csatákban taktikát használtak és a csapatmunkára támaszkodtak. Könnyedén dobálóztak 20-25 kg-os sziklákkal.

Társadalmuk
Családközpontú, klánalapú társadalomban éltek más élőlényektől távol eső dombos, erdős területeken.
Településeik erődítmények voltak, amelyek magukba foglaltak minimum egy fából épült védősáncot is tornyokkal felszerelve.
Nagyon ritkán domboldalakba ásott barlangkomplexumokban laktak. Varázslatukkal biztosították, hogy otthonaik titokban maradjanak a kívülállók előtt.
Ezen klántelepülések kicsik voltak, kb. négyen-tizenhatan éltek ott, sámánnal és druidával.
Megint néhányuk nomád életmódot folytatott, és folyamatosan vándorolt.
A tipikus firbolg ház hatalmas, emeletes rönkház volt, erős falakkal. A nagy, több nyílású kandalló, amely az épület közepén állt, felmelegítette az egész házat.
Az erdő gondozóiként gondosan és leleményesen éltek, ügyelve arra, hogy biztosítsák az egyensúlyt. Nyáron dióféléket, gyümölcsöket és bogyókat tároltak, hogy télen táplálékot biztosíthassanak az erdei állatoknak.
Vadászó-gyűjtögető életmódot folytattak. Vadászterületük 32 km-es sugarú volt.
Kis adag húsokat fogyasztottak a legtöbb étkezés mellett, a nagy hússülteket különleges ünnepségekhez tartották meg.
A legtöbb törzs a más fajoktól való elszigeteltséget részesítette előnyben, elkerülve politikájukat és küzdelmeiket. Ha betolakodók léptek területükre, általában óvatos megközelítést alkalmaztak az idegenek távozására. Ha a módszerük kudarcot vallott, akkor harcba bonyolódtak.
Alkalmanként a közelükben élő békés népekkel kereskedtek, cserébe erejükkel segítettek nekik, ha azoknak gondja támadt.
A kalandorok ritkák voltak, és ők is csak azért utaztak, hogy ismereteket szerezzenek.
A legtöbb sámán a likantrópiában szenvedő személyek körében gyűlt össze, hogy gyógyírt találjanak számukra.

Kormányzat
A firbolgok minden kormányzati formát elutasítottak. Viszont a szabad akarat megtartás érdekében egy rendszert állítottak fel, amely egy kódot tartalmazott, amelyet az ókorban fogalmaztak meg maguknak. Ezen kódot egy írásos példányban minden firbolgnak magával kell vinnie. Ha a kódot megszegte valamelyik fajtabéli, akkor a firbolg a saját törzsén belül rabszolgává válhatott vagy száműzték.
A kód tartalmazta, hogy minden szabad, intelligens lény velük egyenjogú, és nem szabad óriás felsőbbrendűségüket mutatniuk feléjük, ahogyan a többi óriás rokonuk teszi.

A kód eredeti, firbolg nyelven
Prakt, Strev, Rang, glang byrd.
Stomm csengett.
Blod ettin er blog kong.
Gi tusen val nul.
Trut zund stommpaart.

A kód közös nyelven
Bátorság, erőfeszítés és becsület a születés felett.
A törzs tisztelete a tiéd felett.
A runt vére egy király vére.
Adj ezerért semmiért.
Az igazság a törzs becsülete.

Vallásuk
A legfőbb istennő számukra Iallanis volt. Néhányuk imádta Csúcstörő Grondot, Hiatea fiát.
A firbolg faj Othea és Ulutiu leszármazottai voltak, míg a Moonshae-szigeteken élők úgy hitték, hogy Grond kőből faragta őket, és hogy a törpék ennek a folyamatnak a maradványaiként születtek.